Siófok 2019 = 29!

Hogy is van ez? A címben szereplő feladvány matematikai módszerrel nem oldható meg! Íme, a megfejtés: iskolánk felső tagozatának nyári siófoki táborát ebben az évben 29. alkalommal szerveztük meg, vagyis 2019 = 29!

Június 16-án 41 gyerek 6 felnőtt kíséretében kelt útra Siófokra, a már megszokott világoszöld „Asmarats”-os busszal. Egész hétre felhős, esős időt jósolt a meteorológia, de csoda történt! Egy-két villámlás, halk dörgés és néhány csepp eső zavarta meg a táborozókat – az is éjszaka. Ahogyan a kollázson is látható, kellemes időben, változatos programokkal, jó hangulatban teltek a napok.

A szállásunk túlzás nélkül nevezhető gyerekbarát helynek. Számtalan lehetőség volt az aktív kikapcsolódásra: röplabda, foci, kosárlabda, biliárd, ping-pong, csocsó, társasjáték. És ez csak a szálláson, a szervezett programok közötti szabadidő eltöltésére.

Táborozásunk idejének legnagyobb részét természetesen a fürdés tette ki. A szálláshelyünktől 200 méterre található szabadstrandon töltöttük a délutánokat. Zárt területen, kulturált körülmények között fürdőzhettek a gyerekek. Az első napokban ajánlatos volt inkább gyorsúszással mozogni a vízben (22°C), majd az egyre melegedő Balatonban már „pancsikálni” is lehetett.

A délelőttök a közeli és a távolabbi látnivalók, nevezetességek megismerésével teltek. Felkerestük a siófoki evangélikus templomot, ami már a tábor hagyományává vált az évek során. Itt egy nagyon érthető és lényegre törő tájékoztatást kaptunk a templomról. Megtudhattuk a szarvasi és a siófoki evangélikus gyülekezet között meglévő kapcsolatot, mely a Makovecz Imre által tervezett templom építésekor egy harang adományozásában tárgyiasult.

A Siófok főterén álló híres víztorony legfelső szintje folyamatosan – lassan!- forog. Innen beláthattuk az egész várost, sőt a Balaton nagyrészét is. A kék és a zöld színek számtalan árnyalata a víz felszínén és az égbolton, a város nyüzsgő forgataga lenyűgöző látványt nyújtott.

A bazársor - „szép” nevén a Kálmán Imre sétány -, a Sió Pláza lehetőséget biztosított az apró ajándékok, emlékek beszerzésére – no és a fagyizásra és egy kis nasi begyűjtésére.

Kedden Matula bácsi nyomában jártunk! Autóbusszal elmentünk a Kis-Balaton egyik gyöngyszemének számító Kányavári szigetre. Gyönyörű hely! Tiszta levegő, nyugalom, csend, csak a madarak hangja hallatszik! No és a mi gyerekeinké (de csak halkan!), akik feladatot kaptak. A szigeten található a Búbos vöcsök tanösvény, 15 állomáshellyel. Kisebb csapatokban kezdték „felmérni” a terepet, ugyanis másnap este egy 21 kérdéses kvízt kellett megoldaniuk a szigeten látottakkal kapcsolatban. – Az első 3 helyezett piros-kék-zöld 5-öst kap majd szeptemberben biológiából illetve természetismeretből, valamint egy-egy kétgömbös fagyi volt a jutalmuk.

Hazafele megálltunk Balatonszemesen, ahol megnéztük Latinovits Zoltán és Bujtor István síremlékét. Rövid ismertetővel és pár perces csenddel emlékeztünk a két híres emberre. Ötvös Csöpi – Bujtor István – síremléke nagy csalódást jelentett, az állapota nem volt méltó a színész-rendező nagyságához!

Csütörtökön ismét buszba szálltunk és irány Balatonboglár! A Gömbkilátó most sem okozott csalódást. A maga módján ugyanúgy imbolygott, mint eddig, de ugyanolyan stabil is volt, mint eddig – semmi veszély, de a tériszonyosok ezt tudván is féltek egy kicsit. Majd jött a várva várt bobozás. Nagyon nem volt szerencsénk – nekünk sem! Pillanatok alatt annyi csoport érkezett, hogy hosszú percekig kellett várni a beszállásra. De sebaj! Jövőre visszatérünk a jól megszokott fűzfői bobpályára – az még egyszer sem okozott csalódást.

Van a képen egy olyan részlet, ahol jóízűen falatoznak a gyerekek. Köszönhető ez az Sfood Kft-nek, akik biztosították számunkra a finom és bőséges ellátást: reggelit, ebédet, vacsorát. De a szokásos tesco-reggeli sem maradt el: KMTK – ki mit talál a kosárban! Sós és édes péksütemények közül választhatott mindenki aszerint, hogy mit szeretne enni.

Az utolsó páros napunkon (szombat!) délelőtt kimentünk elköszönni a Balatontól, egy rövid fürdéssel. Szerencsére! Egy különleges sportverseny közepébe csöppentünk. Volt itt dekázás, íjászat, labdabobás kapura, egyensúlyozás, tollaslabda. És ha már itt voltunk, „besöpörtünk” jónéhány kupát: aranyat, ezüstöt, bronzot. Ügyesek között a legügyesebbek, a díjak tulajdonosai: Bánfi Peti, Petrovics Soma, Hortobágyi Bálint, Máté Dávid, Rumi Pisti, Müller Peti. Kupa nélkül, de nagyon ügyesen a negyedik helyezést érte el labdadobásban Ribárszky Kitty.

A finom ebéd után – stílusosan szólva – kihajóztunk, hátat fordítva a magyar tengernek, hazaindultunk. Remélem, hogy valamennyien új ismeretekkel, kellemes élményekkel és maradandó emlékekkel kiálthattuk egyszerre, hogy: Viszlát Siófok, viszlát Balaton!

(A Misi bácsi és az Erika néni által készített képekből a kollázst összeállította: Biacsné Bajusz Szilvia)

Bencsik Tiborné

táborvezető