A vers ünnepe a Benkában

A magyar költészet napját 55 éve, 1964 óta ünnepeljük József Attila születésnapján.  Április 11-én mindenhol verset lehet hallgatni és mondani: a rádióban, a televízióban, a könyvtárakban, az utcákon, a színházakban, a hírportálokon, a közösségi oldalakon és az iskolákban is. Így történt ez nálunk is: kétszázötven gyermek és felnőtt gyülekezett reggel az iskola udvarán található színpad előtt. Megkértük amerikai tanárainkat, hogy a diákokkal együtt adják elő kedvenc versüket, így kétnyelvű műsorral tisztelegtünk József Attila és a költészet nagyjainak munkássága előtt.

Bevezetőként Weinperné Kiszely Nóra a műfordítás jelentőségéről beszélt két jelentős műfordítónk, Szabó Lőrinc és Kosztolányi Dezső gondolatait idézve.  Ezután következtek a versek.

Amy Johnson Joyce Kilmer Trees (Fák) című versét adta elő, magyar fordítását Máté Szabina előadásában hallhattuk.

Jonathan Baunach egyik kedvenc versét választotta– Langson Hughes Dreams (Álmok) -, melyet Szpin Mihály mondott el magyarul.

Balázs Gergely és Sápszky László József Attila Tiszta szívvel című versét mondták el magyarul és angolul, végül Szántó Adrienn és Péntek Albert István következtek a Születésnapomra című verssel.

A műsor zárásaként kicsik és nagyok együtt énekeltük a Kaláka együttes zenéjével József Attila Születésnapomra című versét.

Mi a költészet szerepe napjainkban? Aki szereti a verseket, annak valóban ünnep volt ez a nap. Verseket pedig – ahogyan a Holt költők társasága című filmben elhangzott - nem azért írunk és olvasunk, mert menő; azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van érzelemmel és szenvedéllyel.

 Abonyi Éva