„Dulcius ex asperis”

A latin szállóige lehetne a mottója a kirándulásunknak a Határtalanul program keretében Szlovákiába. Jelentése valami olyasmi, hogy: „édesebb, ha nehéz volt”. Jelentem, nekünk alföldi gyerekként, nagyon édes volt ez a kirándulás. A majdnem 1500 méteren fekvő Poprádi-tóhoz túráztunk fel 55-en. A tó a Magas-Tátra déli oldalán egy völgyben fekszik, melyet igen nehéz megközelíteni. Mindannyiunknak megcsillant a könny a szemében, amikor a szakadékokkal tarkított kis „kecskeösvényeken” keresztül feljutottunk a tóhoz. Pár perc pihenés után élveztük a látványt, és a fiúk dobtak pár hógolyót a kitartó hegymenet tiszteletére. A lefele vezető ösvényen egymást segítve, biztatva igazi csapatként jöttünk. S a nap végére több, mint 25 km és 35 000 lépés volt a lábunkban. Jólesett a vacsora és a pihenés aznap, de tudtuk, hogy másnap egy sokkal nehezebb út áll előttünk. Újult erővel indultunk neki a Szlovák Paradicsom Nemzeti Parknak, hogy meghódítsuk a Tamásfalvi-kilátót. 700 m szintkülönbséget mentünk nehéz terepen A Hernád-áttörés és a Kolostor-szakadék bejárása fokozott figyelmet kívánt, voltak olyan szakaszok, ahol fémtálcákon, fahidakon kellett áthaladnunk, de mindenhol biztosítva volt az út láncokkal, kapaszkodókkal. Lefele sem volt könnyebb dolgunk, mivel záporeső esett végig. De mi, mint a kis hangyák egy sorban masíroztunk le a hegyről bőrig ázva. A tanár a diákot segítette, a diák a tanárt, s megérdemelten büszkék voltunk egymásra.

Esténként vacsora után jöhetett a közös játék, beszélgetés. Fáradtan, de jó hangulatban teltek az estéink.

Az utazásaink során jártunk még a Kassai dómban, ahol megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc sírját. A Csáky család ősi rezidenciájára utaztunk Hótkócra, majd Szapolyai János születési helyére látogattunk a Szepesi várba. Az Arany Lacinak verset mormoltuk mindannyian, és egyre csak azt hajtogattuk: „Ninini, ott az ürge, Hű mi fürge, mint szalad!”, ugyanis a vár sok-sok ürgecsaládnak ad otthont. Aki kitartó volt, az még le is videózhatta, ahogy kidugják a fejecskéjüket az üregből.

Tátralomnicon megtekintettük a múzeumot, ahol megismerkedhettünk a helyi élővilággal és növényzettel. Lőcsén jártunk a múzeumban, ahol a híres Jókai-regény filmadaptációja is készült.

Utunk végén Késmárkon, Thököly Imre mauzóleumát tekintettük meg, majd egy olyan élményben volt részünk, amire nem is számítottunk. Egy evangélikus templomba tértünk be, amit csak fából készítettek, egyetlen egy szög nélkül. Itt épp az esti jubileumi koncertre készült egy gyerekekből álló szimfonikus zenekar. Áhítattal néztük azt a fegyelmet, profizmust, ami övezte a zenekart. S ámulatba ejtett minket a zene, ebben a több, mint 300 éves épületben.

Köszönjük a lehetőséget, hogy láthattuk ezeket a csodálatos helyeket, amelyekrégen az országunk részei voltak. Örömöm Határtalan, hogy ilyen jó csapattal osztozhattam az élményekben. És köszönöm a kollégáimnak,Erikának, Csillának, Csabának és Balázsnak, hogy egy szívvel, egy lélekkel velem voltak.

Gazsóné Gugolya Beáta