A rakodópart alsó (és felső) kövén…

Ha ősz és Benka, akkor (többek közt) kirándulás. Ha ősz, Benka és kirándulás, akkor biztosan Budapest. Sok-sok éves hagyomány iskolánkban, hogy az őszi (és a tavaszi) időszakban budapesti kirándulást szervezünk tanulóinknak ismeretbővítő és közösségfejlesztő szándékkal. Nem volt ez másképp az idei őszön sem, október végén a felsősök egy busznyi, felszabadult hangulatú csoportja indult el a főváros irányába.

Az idei ősz főszereplője a Duna és annak partja volt. A program a Duna Corso városnéző sétahajón kezdődött. A Margit és a Rákóczi híd közötti Duna szakaszon megtekinthettük a folyó bal, majd jobb partjának ismert és kevésbé ismert épületeit, idegenvezetés formájában megismerkedhettünk azok történetével, érdekességeivel. Kikötés és rövid rakparti séta után az Országház épületét tekinthettük meg belülről, majd azt és a Kossuth-teret kívülről. Duna menti ismeretszerzésünk a Vigadó téren kezdődött, József Attila rakparton ülő szobránál végződött: hajóztunk, próbáltuk befogadni a látványt, élveztük a dunai szelet, az őszi napfényt, sétáltunk a folyó partján, beszélgettünk, együtt voltunk. Néha egészen kis dolgok elégségesek ahhoz, hogy igazán jól érezzük magunkat!

A délutánt a Városligetben, pontosabban a Fővárosi Állatkertben töltöttük. Az állatkert minden évszakban és minden életkorban képes elvarázsolni látogatóit és az ott töltött idő sosem elég a kert maradéktalan bejárására. Most sem volt az…

A kiránduláson az ismeretszerzés mellett barátságok is születtek, mélyültek el. A felsős diákok reggeli induláskor véletlenszerűen szerveződött csoportjából az esti megérkezésre igazi benkás közösség formálódott a nap folyamán. Egy ötödikes kislány kérdezte másnap, hogy „lesz következő”? Megnyugtattuk: folytatás tavasszal!

FRJ