Újra a Bükkben

A sok iskolai program mellett végre elérkezett május 12-e, a bakancsosok napja. Nagyon készültünk erre a hétvégére, mert  vártuk az emlékezetes túrák után az újabb izgalmakat, kihívásokat.

Uticélunk ismét a Bükk-hegység volt. Az Eger közelében lévő  Szarvaskő és Bélapátfalva közötti távolságot tettük meg az Országos Kéktúra vonalán. 11 km-t és közel 300 méteres szintkülönbséget küzdöttünk le.

Amikor megérkeztünk az előttünk magasodó szikla, mely a Vár-hegy elnevezést kapta, mindenkit ámulatba ejtett. Nem telt el sok idő és már nem a sziklát néztük, hanem a szikláról gyönyörködtünk a település házaiban és a szemben lévő kilátó körvonalában, majd elindultunk.  Szikláról, sziklára haladtunk egy ideig, néha meg-megállva, mert  páratlan kilátásban volt részünk. Egy nagyobb kaptató után megörültünk az erdőnek, árnyékot adott és már szelídebb emelkedők következtek. Menet közben izgatottan néztük egy-egy jelzőtábla kiírását, ugyan hány km van még hátra?

Az ebédünket a Gilitka-kápolnánál fogyasztottuk el, majd szomjúságunkat  a forrás vizével csillapítottuk. Ekkor még csak az út felénél  jártunk. Erőt gyűjtve, hosszabb pihenő után elindult csapatunk. További emelkedés, de meddig? Szerencsére már nem volt hosszú ez  a szakasz. Éreztük, amikor a legmagasabb pontra érkeztünk.

Amikor megszűnt az emelkedés fellélegeztünk és  elindultunk lefelé Bélapátfalvára, az apátság irányába. Gyorsult a tempó, érezni lehetett az erőt, amely vitte az alacsonyabb részek felé a csapatot.

Megörültünk amikor kiértünk a műútra. Innen már csak pár száz méterre volt  a híres ciszterci apátság. Az ódon falak, a középkori hangulat mindenkit megállásra kényszerített. Igen, egy kicsit megálltunk az időben is, visszamentünk közel 800 évet és egy film segítségével megtudtuk keletkezésének és a rend életének történetét.

Jó volt nézelődni épületen belül és kívül. Egy nagy dörrenés és a  hatalmas esőcseppek döbbentettek rá, hogy indulunk haza. Fáradtan, de jókedvűen, ismét sok élménnyel szálltunk fel a buszra.

Védőné Dobrotka Edit