Tengerre magyar – a magyar tengerre!

Megfogadva az ismert szólást, a tanév vége után útra keltünk. 26 benkás diák és hat felnőtt „hajózott ki” a már ismerős autóbusszal a jól ismert siófoki üdülőt megcélozva. Az utazás izgalmán kívül aggódtunk egy kicsit az időjárás miatt is, hiszen viszonylag hűvös, esős időben keltünk útra. De a délutáni napsütés már nem csak a felhőket, hanem a gondjainkat is eloszlatta. A táborhely elfoglalása után első utunk a Balatonhoz vezetett, ahol még csak a sekély vízben, feltűrt nadrágszárral „kóstolgattuk” a nagy tó vizét.

A tábor programját úgy állítottuk össze, hogy délelőttönként egy-egy nevezetességet néztünk meg, délután pedig a Balaton volt az időtöltés helyszíne. Hétfőn délelőtt a siófoki evangélikus templomban rendhagyó istentiszteleten vettünk részt, majd sétáltunk a város főterén, illetve betértünk a város központjában álló katolikus templomba. A dél körüli forróságot jégkásával, fagyival enyhítettük. A finom ebéd, majd a csendes pihenő után a tábor levonult a partra. A 22-23 fokos vízbe a bátrabbak már bemerészkedtek, többen viszont a parton, vagy a partközeli vízben találtak maguknak elfoglaltságot: homokvárat építettek, illetve sellőkké varázsolták át egymást. A vacsorát egy nagy sétával a híres Petőfi sétányon jártuk le.

Kedden reggel hosszú útra indultunk: körbebuszoztuk a Balatont. Persze nem céltalanul! Balatonfűzfőn a BalatoniBob Szabadidőparkban töltöttünk el két kellemes órát: boboztunk, és a legbátrabbak a Hintókát is kipróbálták. Tovább indulva a következő megálló: Tihany. „Béke az érkezőknek, áldás a távozóknak!” Az Apátság fogadóépületében megnéztünk egy rövidfilmet, majd megcsodáltuk a templom szépségét, elcsendesedtünk az altemplom falai között, végül a Bencés Apátság történetét követhettük nyomon a kőtárban.

A levendula illatú Tihanyt magunk mögött hagyva Balatonedericsig meg sem álltunk.  Itt az Afrika Múzeum várt bennünket. Pontosabban Dr. Nagy Endre Afrika-kutató és neves vadász trófea- és néprajzi gyűjteménye, valamint számos egzotikus állatfaj. „Párduc, oroszlán, gorilla” nincs (kivéve a bejáratnál látható két kőoroszlánt), de van jávorantilop, kafferbivaly, vaddisznó, zebra, strucc, dromedár. Az állatok nem Afrikából, hanem különböző állatkertekből érkeztek, kivéve a kutató-vadász kedves, öreg, kb. 45 éves uhuját.

Mivel az időnk nagyon eltelt, így szaporázni kellett a lépteinket, hogy a vacsorára időben hazaérkezzünk. Azonban ez a nap sem telt el fürdőzés nélkül. Ekkorra már az igazi kánikulai napsütés kellően felmelegítette a tó vizét ahhoz, hogy mindenki bátran élvezhette a magyar tenger kellemes vizét.

Szerdán délelőtt rövidebb autóbuszos kirándulásra indult a csapat: a cél Balatonboglár. Szikrázó napsütésben másztunk fel a Kálvária-dombon található Gömbkilátóhoz. A látvány megérte a fáradtságot: a Balaton csodálatos panorámája tárult fel előttünk. A kék és a zöld szín megannyi árnyalatában pompázott a nagy tó, ameddig a szem ellátott. A lefele út mindig könnyebb, és most kellemesebb is volt: a fák árnyékában, kanyargós ösvényen hagytuk magunk mögött Boglár eme méltán híres építményét. A délután a megszokott program szerint zajlott: víz, víz, víz. A fürdőzéssel töltött órák után a kis csapat mindig jóízűen elfogyasztotta az uzsonnát, majd a vacsorát, és az elalvással sem volt gond: a víz kellőképpen kimerítette a kis „energiabombákat”, és rövid idő alatt a táborlakók mély álomba merültek.

Csütörtökön tombolt a kánikula. Emiatt változtattunk egy kicsit a programon, és délelőtt 11 óráig a Balatonban töltöttük el az időt. A nagy hőség miatt kicsit később kezdődött a délutáni fürdőzés, de „kárpótlásul” sötétedés után is kimentünk a vízbe, ami mindig nagy élmény a gyerekek számára. Ez a nap volt a táborozás legforróbb napja, amit a vízben töltött idő tett elviselhetőbbé.

Az előző napokon sétáltunk, úsztunk, buszoztunk, de a hajózás még hátra volt. Pénteken délelőtt felszálltunk egy sétahajóra, amivel egy órán keresztül ringatóztunk kellemesen a tó vizén. A nap erejét a lágy szellő, a víz felől érkező hűvös permet enyhítette. Délután a még hiányzó ajándékokat vásárolhatták meg a gyerekek a Kálmán Imre és a Petőfi sétány boltjaiban.

Az első napokban esténként a „csendes őrültek” sportjának, a horgászatnak hódoltak az érdeklődők. Nem kevés sikerrel! Az ekkor fogott halakból az utolsó estén halászlé készült, tábortűznél, bográcsban, kellemes légkört teremtve a tábor zárásához.

A hét során az említett programok mellett maradt némi szabadidőnk is. Ekkor előkerültek: a foci, a pingpongütő, az Activity, a kártya és egyéb játékok.

Szombaton délelőtt egy utolsó fürdőzéssel elköszöntünk a Balatontól, összepakoltunk, és bezártuk a tábort.

A siófoki tábor célja kettős: egyrészt a környék nevezetességeinek megismerése, másrészt pihenés, kikapcsolódás. Bízva abban, hogy megfeleltünk ezeknek a céloknak, köszönöm kollégáim és volt kollégáim segítségét, sofőrünk biztonságos szállítását, a gyerekeknek pedig, hogy úgy tudtak szórakozni, önfeledten játszani, hogy senkivel semmilyen probléma nem volt.

Bencsik Tiborné

táborvezető