Túra tábor

Vállalásunk szerint olyan tábort képzeltünk el a gyerekeknek, ahol a kulturális élmény találkozik a mozgás örömével. Tanultak, de jól megérdemelt pihenésüket is töltötték táborozóink, hiszen valamennyi diák remek teljesítményt nyújtott a tanév során. A képeken sok-sok kiemelkedő tanulónk, kiváló sportolónk, néptáncosunk, társas táncosunk, énekkarosunk látható, nagy örömmel kezdték velünk a nyári szünetet.

Merre jártunk?

Meglátogattuk az öcsödi szőnyegszövő asszonyokat, akik az Országház perzsaszőnyegét készítik. A hét tapasztalt szövőnő, naponta hat centimétert halad, a szőnyeg méretei pedig lenyűgözőek: 15 millió csomóból, 12 színből áll, 7,3×20,8 méteres, és 1 tonna fonalat használnak fel hozzá. A József Attila Emlékházban Jordán Ágnes kalauzolt bennünket, s mutatta be azt a rövid időszakot a költő életéből, melyet a településen élt.

Nagyon szép délelőttöt töltöttünk a Sárarany Szalmaportán, ahol nagy szeretettel fogadott bennünket a Maczkó család. Az édesanya, Veronika szalmafonó, lánya, Dóra, pedig gyöngyfűző. A régi idők hangulatát idéző tanyaépület mindenkit magával ragadott. Kézműveskedtünk, készítettünk angyalkát, kipróbáltuk a népi játékokat, s megkóstoltuk a házi bodza szörpöt is.

Hasonlóan jó hangulatban telt a Túri Fazekas Múzeumban tett látogatásunk. A múzeumnak helyet adó, 1821-ben Kállay Péter földesúr által építtetett, klasszicizáló stílusú lakóépület már önmagában megért egy utazást. Egyszerű, arányos elosztású homlokzata, az udvar felőli dór utánzatú oszlopsora és az érdekes felosztású belső terek tökéletes környezetet biztosítanak a kiállításoknak. Nagy kedvvel jártuk végig a termeket, csodáltuk meg a fazekas tárgyakat.

Sokak kedvence lett a békésszentandrási duzzasztó és hajózsilip, más néven békésszentandrási vízlépcső, régebbi nevén Horthy István zsilipmű. A duzzasztó egyike a kevés megvalósult vízügyi beruházásoknak, ami a két világháború között zajlott Magyarországon. Építése 1936-tól 1942-ig tartott. A vízlépcső fő szakértője a később világhírnévre emelkedett Mosonyi Emil volt.

Nem is hittük, milyen izgalmas napnak örülhettek táborosaink a Bagi tanyán, ahol a sok állat közül nagy kedvenceik lettek a kis kecskék. Arról pedig nem is álmodtak a fiúk, hogy még a traktorvezetést is megengedi János bácsi!

Mivel közlekedtünk?

Kerékpárral, busszal, vonattal, komppal és gyalogszerrel. Számításaink szerint legalább 155 km-t tettünk meg. (Ugyancsak ehhez az értékhez közelített a Korona Gyorsétteremben elfogyasztott adagok száma. A krumplipaprikásról nincsenek pontos adataink, itt az étel eltüntetésének gyorsasága volt dicséretes.)

Mi az, ami nem maradhatott el?

A fürdés! A Mezőtúri Strandfürdőt pillanatok alatt birtokba vettük, de mienk volt délutánonként a Fövenystrand is!

Miből fogyott a legtöbb?

Ásványvízből, fagylaltból, naptejből és Fenistil gélből…

Mi volt a legjobb?

Az együtt töltött idő!

Hovorkáné Hegedűs Hajnalka, Megyikné Bagi Erika