„Bágyadt napfény, virító őszirózsák: nemzeti gyász.”

Mint minden nagy és nemes eszmének, úgy az 1848–49-es szabadságharcnak is megvoltak az áldozatai. A világosi fegyverletétel után a megtorlás legfeketébb napja október 6-a volt. Pesten golyó által kivégezték gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét. Ugyanezen a napon hajtották végre Aradon a 13 honvédtisztre kiszabott halálos ítéletet. Ők nemzetünk mártírjai. Kevesek azok közül, akiknek tudjuk a nevét.

Iskolánk október 6-án ünnepi műsorral emlékezett az aradi vértanúkra. A megemlékezés iskolánk igazgatója, Molnár Istvánné bevezető gondolataival kezdődött. Beszédében kiemelte, hogy hű utódokként követnünk kell az aradi 13 önfeláldozó útmutatását arról, hogyan kell élni. A vértanúk hősök voltak, akik hittel a szívükben haltak meg.

Az énekkarosok és a 8. évfolyamos diákjaink a tábornokok dicsőségéről, hősiességéről, példaadásáról szóló irodalmi idézetekkel, dallamokkal elevenítették fel a 167 évvel ezelőtti eseményeket.

1848–49 a nemzeti összefogás jelképe maradt: egy olyan küzdelemé, amelyben németek, horvátok, szerbek, örmények, zsidók, lengyelek, magyarok együtt küzdöttek hazánk szabadságáért…

„Lehajtom fejemet a hősök emlékének

Kik fáklyák, lángok, fények, tudták, miért élnek.

Messzire néztek, látták, a holnap a miénk lesz.”