„A zene hatalmas dolog"

"Egy dal megváltoztatja a kedved, emléket teremt, megváltoztathatja az életedet.” (idézet a Hallgass a szívedre című filmből)

Szeptember 30-án reggel, az első tanítási óra szünetében 10 percnyi örömet, újabb adag hitet és reményt kaptam ahhoz, hogy tovább folytassuk iskolánkban azt a megkezdett utat, amit már nagyon régen megfogalmaztak tudósok és filozófusok egyaránt: miszerint a zene csodákra képes.

A zeneművészet népszerűsítése mellett a zenei világnap fontos küldetése a népek, nemzetek és azt gondolom ma már minden ember közti barátság, egyetértés és megbékélés megvalósítása. Kisdiákjaink az alsó tagozaton olyan dallal készültek erre az alkalomra, melyben arra hívták fel a hallgatóik és a maguk figyelmét is, hogy mindenkiben van valami jó és van valami szép. Míg a hetek teltek, próbáról próbára érezni lehetett a diákok egymáshoz való közeledését, melyet a dalhoz kapcsolódó mozgások is tovább erősítettek és valóban úgy éreztük pénteken, hogy ez a dal csak így, közösen énekelve volt jó. 

Felsőseink közül 24-en felvállalták azt, hogy reggelente a tanórák megkezdése előtt próbáljanak annak érdekébe, hogy ők is fontos gondolatokat közvetítsenek diáktársaik és minden őket hallgató felé. A Kormorán együttes: A szeretet himnusza című számára találtunk ki közösen egy koreográfiát, alkalmazkodva a szöveghez, melyben megfogalmazódnak olyan értékek, amire nincs elég korán felfigyelni és ahhoz méltón élni. Mindezt társaink és tanáraink mellett másoknak is szerettük volna bemutatni, így arra gondoltunk, hogy megvalósítjuk azt a célt is, melyet már 41 évvel ezelőtt maga Yehudi Menuhin, a zenei világnap megvalósulását előmozdító hegedűművész is megfogalmazott: a zene ezen a napon ne csak koncerttermekben, hanem utcákon, tereken is szóljon.  Nagyon tetszett a gyerekeknek, hogy az iskolát egy tanóra idejére otthagyhatták, s az emberek között elvegyülve a zene hangainak felcsendülését követően a ma már egyre népszerűbb flashmobbal ajándékozhatták meg az éppen piacon vásárlókat.

Azt remélem akár előadóként, akár hallgatóként vettünk részt ezen az alkalmon, egyaránt kaptunk valami élményt, melyre jó érzéssel és szívesen fogunk visszaemlékezni.

Én nagyon köszönöm minden diáknak, aki részese volt a közös csodának!

Paraszt Attiláné