Határtalanul 2016

2016. május 9 - 13. között iskolánk hetedik évfolyamos diákjai az Emberi Erőforrás Minisztérium Támogatáskezelő pályázatának nyerteseként („Alföldi gyerekek Székelyföldön”), HAT-15-05-0479. sz. ötnapos székelyföldi kiránduláson vehettek részt. A közel 1300 km-es körutazást 1 436 000 Ft támogatás segítségével sikerült megvalósítani. Tanítványaink irodalmi, történelmi és természettudományos ismereteiket felelevenítve személyesen tapasztalhatták meg Erdély természeti szépségeit, emlékezhettek  történelmi múltunk idevonatozó eseményeire, mintát kaphattak hazaszeretetből, emberségből, magyarságból. Betekintést nyerhettek a határon túli iskolák mindennapjaiba, megtapasztalhatták az erdélyi magyarok vendégszeretetét. Életre szóló élményekkel térhettek haza.

Íme, az öt nap a gyerekek szemével:

1. nap

A kirándulás első napján Nagyváradra látogattunk. Elsőként a gyönyörű püspöki székesegyházat néztük meg, ahol egy kedves régész mutatta meg a templom kincseit. A városnéző séta során átmentünk a híres Garasos-hídon, amely arról kapta nevét, hogy régen vámot kellett fizetni az átkelésért, melynek összege 1 garas volt. Megtekintettük az Ady Múzeumot, mely a költő idejében cukrászdaként üzemelt, valamint a régi börtön mellett is elsétáltunk, ahol Ady is raboskodott három napig. Délután ellátogattunk Sonkolyosra, ahol a Körös bal oldalán található barlangokat néztük meg. A Szelek barlangjához a Körösön átívelő függőhídon jutottunk el, melyen nagy élmény volt átkelni. Este Kalotaszentkirályon találkoztunk az ottani iskolásokkal. A hetedik évfolyamosok kis műsorral kedveskedtek nekünk, mi pedig néhány képpel bemutattuk városunkat és iskolánkat, majd a közös éneklés után átadtuk ajándékainkat. (Gerzsenyi Lili)

2. nap

Utazásunk második napján az első megálló Kolozsvár volt, ahol a helyi magyar nyelvű iskola 7. osztályos diákjai körbevezettek a városban, és megmutatták a helyi nevezetességeket, többek között Mátyás király lovas szobrát. A túra után az iskola lelkésze kalauzolt el bennünket az iskola természettudományi szertárába, ahol ritka érdekességeket láthattunk, kitömött kengurut, tizenkéthetes embriót. A fizikaszertárban megcsodálhattuk a régi kísérleti eszközöket, amelyek máig működőképesek. Kolozsvár után a Tordai sóbányába érkeztünk. A falak feketék voltak, mivel régen, amikor fáklyával világítottak a korom rárakódott, ezért nem volt ajánlatos megnyalni (erősen hashajtó hatású). Bevezettek bennünket a visszhangok termébe, ahol, ha tisztán szólaltattunk meg egy hangot, akkor az akár 14-szer is visszhangzik. Ezt nekünk is sikerült kipróbálnunk. A bányalátogatás végén maradt egy kevés időnk szétnézni egy óriási teremben kialakított játszótéren, ahol lehetett biliárdozni, mini golfozni, teniszezni, sőt még egy óriáskerék is volt a teremben. Utunk további részében megálltunk a Tordai hasadéknál. A nap végére kimerülten érkeztünk meg a szállásra. (Frankó Dániel)

3. nap

Reggel először Csíksomlyóra indultunk, ahol megnéztük a kegytemplomban a 2,7 m magasságú szobrot.  Az idegenvezető elmondta, hogyha a szobor előtt letérdelünk, elmondunk egy imát, és közben erősen egy nemes célra gondolunk, valóra válik. Azt is megtudtuk, hogy a legenda szerint a szobor arcán van egy vágás, amit a törökök bosszúból ejtettek rajta, mivel nem tudták magukkal vinni. Miután megnéztük a kegytemplomot, elindultunk a Békás- szoroshoz és a Gyilkos- tóhoz. (Veszter Viktória)

Először a Békás- szorost néztük meg. Egy szűk kis út kanyargott az égbe törő sziklák között. Az út mellett a Békás patak csordogált, amely hangja nagyon megnyugtatóan zengett a vízhangos helyen. Megnéztünk egy kis vízesést is, ami ott folyt a sziklák között. Nagyon jó volt ezt a helyet újra viszont látni. Azért is volt érdekes számomra, mert kiskoromban már jártam itt, és most értettem meg igazán ezeknek a helyeknek a varázsát. Hiába láttam már egyszer, megnézném még egyszer, vagy akár ezerszer is, mert úgy gondolom, hogy ezek a helyek annyira magával ragadóak, hogy megunhatatlanok. (Himer Tünde)

A Békás-szorostól a Gyilkos-tó felé vettük az irányt. A tóból fenyőfák letört törzsei állnak ki, ezeknek is köze van a tó nevéhez. A tó neve egy legendából származik. A faluban lakott egy gyönyörű lány, aki beleszeretett egy legénybe, de a fiút elküldték katonának. Közben haramiák támadták meg a települést, akik vezérének megtetszett a lány, feleségül akarta venni. Ő ezt nem akarta, és elment sírni és imádkozni a folyó mellé. A hegyek megszánták, hatalmas vihar kerekedett, és a lánnyal és a haramiákkal együtt az egész falut elvitte a kiáradt víz. Ezért nevezik Gyilkos-tónak, megölte a szerelmet. Ez a nap tetszett a legjobban. (Halász Benedek)

4. nap

Székelyszentlélekről indultunk Fehéregyházára a Petőfi Múzeumba. Itt láthattuk a Nemzeti dal és a Szózat eredeti kéziratát, és megnéztünk egy ismeretterjesztő filmet Petőfi életéről. Indulás előtt megkoszorúztuk a költő szobrát, és Segesvár felé vettük utunkat. (Schubert Lili)

Elindultunk a város fölé magasodó várhoz. Nagy lépcsőzés után felértünk. A túravezető felhívta a figyelmünket egy toronyra, mely bizonyos időközönként megszólal, de nem akárhogy! Minden nap más figura kongat! Mi kivártuk, hogy kongasson, de ez nem történt meg … ez a mi formánk. Ezután a túravezető megmutatta Drakula, vagyis Drakula karakterének „múzsájának” házát, aki kegyetlenségéről volt híres. Végig sétáltunk egy teljesen a középkorban ragadt utcán, majd egy hatalmas lépcsőhöz értünk, mely a hegyen lévő iskolához vezetett. A legenda azt mondja, hogy az a diák, aki helyesen megszámolja a felfelé vezető lépcsők számát nagy valószínűséggel aznap jó jegyet fog szerezni az iskolában. Százhetvenöt. Hála ott volt Edit néni, kétlem, hogy ezért kapnánk matek ötöst… Utána már csak egy jégkrém hiányzott. És a jégkrém ráadásul finom volt! (Szabó Mravik Szabolcs)

5. nap

Számomra a legkülönlegesebb és legérdekesebb helyszín Vajdahunyad vára volt. A gótikus, középkori épület érezhetően visszatükrözte és kiemelte a kor jellemző szépségeit. Először a vár kútjának keletkezéséről hallhattunk, és megtudhattuk, hogy miként került a török írás a kút oldalára. Ezután megnéztük a lovagtermet, majd egy női nemes lakrészébe értünk, ahol láthattunk két díszes női öltözetet és egy óriási kandallót, amely visszaidézte az akkori hangulatot. Végül a legizgalmasabb helyszínre érkeztünk, a kínzó kamrákhoz. A gyenge idegzetűeknek előre szóltak, nehogy felzaklassa őket a látvány, a cselédek szöges széke, és a felakasztásra került férfi. A vár megtekintése után Déva felé vettük utunkat. (Lestyán Hanna)

A várba Siklóval mentünk fel, amely néhány éve üzemel. Nagyon szép volt a kilátás. Felérve az idegenvezető elmesélte a vár legendáját, melyről már mi is tanultunk. Felhívta a figyelmünket, hogy ha kígyót látunk, szóljunk neki, és legyünk óvatosak. Körbejártuk a várat, megcsodáltuk a gyönyörű kilátást, majd leérve, buszra szálltunk, és elindultunk Arad felé. Útközben a buszon meghallgattuk a szabadságharc leverésének történetét, majd megkoszorúztuk az emlékhelyet. Ez volt az utolsó állomás, elindultunk hazafelé. (Új Dorka)

Csodálatos öt napot töltöttünk Székelyföldön. Köszönjük tanárainknak, szüleinknek ezt a lehetőséget !

a hetedik évfolyam tanulói

Képválogatás