Nemzeti gyásznap

A katolikus templomkertben emlékeztünk azokra a magyar honvédtisztekre, akiket a szabadságharc leverése után játszott szerepük miatt végeztek ki 1849. október 6-án. Az aradi tizenhármak és Batthyány Lajos gróf, Magyarország első miniszterelnöke hősi viselkedésükkel bizonyították, hogyan tudnak a magyar ügyért harcolók komoly katona módjára, méltósággal meghalni. Utolsó perceikkel is a nemzetnek és a világnak mutattak példát. A megtorlás hónapjai és annak menete a történelemkönyvekből jól ismertek, a cél  a rebellis magyar katonai és politikai vezetés megsemmisítése volt.

Kossuth Lajos így emlékezett 1890-ben: „Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a' hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgotha porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanuk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, 's a' magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak; 's buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen”

Iskolánk főhajtása során a tábornokok utolsó gondolatait megidézve emlékeztünk az aradi vértanúkra, s a gyászoló nemzetre, mely példát kapott a társadalom értékeinek sarokköveiből,  szabadságvágyból, hazaszereteből, nemzeti összefogásból.

Ma sincs másként.

Hovorkáné Hegedűs Hajnalka