Túratábor

Minden gyerek várja a tanév befejeződését, amikor végre kitör a vakáció. Nincsenek mindennapos kötelezettségek, nem kell leckét írni, nem kell korán kelni. A nagy szabadsággal azonban sokak számára beköszönt az unalom, a semmittevés. A kiskamaszoknak olyan programokra van szükségük, ahol nem feltétlenül nevelik őket minden pillanatban, de a mozgás, a játék, az ismeretszerzés észrevétlen eszközeként tevékenyebb, kreatívabb cselekvésre ösztönzik őket a tévézésnél, vagy számítógépezésnél.

Húsz benkás gyermek- leendő hatodikosok és nyolcadikosok, mert így hívtuk őket, nem kis büszkeségükre- öt napot töltött együtt egy honismereti túratáborban, melynek célja, a környező települések felkeresése, megismerése.

Az első napon Csabacsűd volt az úticél, ahol a helyi Foltvarrók Baráti Köre klubjában kézműves foglalkozáson vettünk részt, majd a szlovák helytörténeti kiállítás megtekintése után, a Hársliget Óvoda vendégei voltunk, Csasztvan Angyalka édesanyja jóvoltából. A kisebbek kipróbálták az udvari játékokat, s mindannyiunkat megvendégeltek egy hatalmas adag palacsintával!

A második napon Mezőtúrra vonatoztunk- egy kisdiák életében most először utazott vonattal-, ahol a Városháza tornyát és Dísztermét kerestük fel. A toronylátogatás már előre vetítette a hét időjárási viszontagságait, hiszen nem volt olyan tiszta idő, hogy láthattuk volna a szarvasi templomot …Remek kiállításon kalauzoltak végig bennünket a Túri Fazekas Múzeumban, s a fürdő helyett cukrászdázni „kényszerültünk”, mielőtt újra vonatra szálltunk volna.

Szerda reggel közös játékkal vártuk a táborozókat, hiszen egy jó társasozásnak senki sem tud ellenállni, főleg, ha a tanárok is beszállnak a csatába. Nagy kedvenccé vált a Tabu, a Honfoglaló és a Level 8 logikai kártyajáték. Kerékpárral Békésszentandrásra indultunk, ahol a Szőnyegszövő, a Templomkert, a szobrok és keresztek, az emlékház bemutatása volt a célunk. Bizony a szentandrásiaknak is okoztunk meglepetéseket! Több kajakos is volt a csapatban, így megnéztük Kolonics György emlékművét, mely Szelekovszky László békéscsabai fafaragó alkotása, s a felújított kajak-kenu telepet, majd játszottunk egy nagyot, mielőtt elkapott volna az eső.

A következő nap programját módosítani kellett az időjárás miatt, így buszt béreltünk, s meglátogattuk a gyomaendrődi Kner Nyomdaipari Múzeumot, ahol tárlatvezetőnk, Károly bácsi, gyereket, felnőttet egyaránt lenyűgözött tudásával, s szakmája iránti alázatával! Ha lúd, legyen kövér! A Munkácsy Mihály Múzeumot is felkerestük, ahol az állandó és időszaki kiállításokat néztük meg: a Mladonyiczky Béla emlékkiállítást (a művész egyébként békésszentandrási születésű), a Munkácsy Mihály kiállítást és a Pro Natúra kiállítást, mely Békés megye élővilágát mutatja be.

Az utolsó napon végre visszatért a nyárias idő, így a szokásos reggeli játék után kerékpárral indultunk a Duzzasztóműhöz, természetesen kompoztunk, majd a mindenkinek különleges látványt nyújtó hajózsilipelés következett. Megnéztük a hallépcsőt, a duzzasztó gépeit, majd a tábor „zárásaként” közös fagylaltozás következett mindnyájunk örömére.

Miért volt jó a tábor? Együtt lehettünk a gyerekekkel nem a szokásos, iskolai közegben. A közös programokkal pedig az igazi dolgokra, a természetre, a valódi világra irányíthattuk figyelmüket, amely manapság sajnos már nem mindenkinek alapvető élmény.

Jövőre újra várunk benneteket!

Révész Éva, Hovorkáné Hegedűs Hajnalka