Erre a linkre kattintva még több kép tekinthető meg a ballagásunkról: 

https://drive.google.com/drive/folders/1GilSExDiey6vp7_4yqVao91wif1WuwaH?usp=sharing

„Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.”

Zsolt

Benkás ballagás diákszemmel

Hetek óta látom a készülődést, és hallom az iskolában, hogy „Ballag már a vén diák…”. De nem is olyan vének… gondoltam magamban, csak 8. évfolyamosok. Láttam őket nap, mint nap. Mellettem mentek el a folyosón, vagy mögöttem álltak a büfében a sorban, vagy hallottam őket az udvaron beszélgetni, nevetni. A tegnapi napig bele sem gondoltam, hogy utoljára látom, hallom őket így együtt. Ezért reggel még izgatottabban keltem fel. Nem is bántam, hogy korán van, arra gondoltam, hogy csak érjünk be az iskolánkba mihamarabb. Amikor beléptem és végigtekintettem a lépcsőkön, termeken láttam, hogy még az iskolánk is „díszbe öltözött” az alkalomra. Nagyon lassan peregtek azok a homokszemek, alig tudtam kivárni, hogy a tarisznyákkal a vállukon végig vonuljanak a termünkön. És egyszer csak … meghallottuk az iskolacsengőt, ami nekem csak egy csengő volt, de nekik azt jelentette, hogy indulniuk kell az utolsó útjukra e falak között. A templom ajtóig énekelve haladtak, hogy ott belépve elkezdődhessen a várva várt ünnepség. Igazgatónk, Molnár Istvánné, Zsuzsa néni mellett Babák Mihály polgármesterúr és Dr. Czinkóczky Mihály is köszöntötte az Ótemplomban összegyűlt vendégeket és a végzős diákjainkat. Bány Maja csellójátéka nyitotta meg a rendezvényt, akit felkészítőtanára Körösparti Ágnes kísért zongorán.

Amikor Zsuzsa néni kilépett a mikrofonhoz egy történettel eresztette útnak a ballagó gyermekeket. Ezek a történetek, amiket az iskolarádióban is hallunk hétről hétre tőle, mind-mind nevelnek, tükröt tartanak elénk. Majd azt mondta nekik: „A történet szerint lehet, hogy bennetek is felmerült már a gondolat, hogy tovább lépve iskolátokból mi minden lesz más az életetekben. A 8 év alatt kaptatok annyi útravalót, a kincsek gazdagságát, köztük egy különlegeset is – az evangélikus szellemiséget, amit a tarisznyátokban magatokkal visztek, bármilyen úton meg fogjátok állni a helyeteket. Változni fognak a körülmények, a felnőttek, a diáktársak, akikkel tovább folytatjátok utatokat, de a lényeg ugyanaz marad, hiszen személyiségünket meghatározza az általunk képviselt értékek sora, s az, amit gyakran hallottatok tőlem: szellem, jellem, illem, küllem. Így találtok rá majd arra a helyre, ahová Isten szánt benneteket.”
A történet tanúsága után a 8. osztályos diákoktól közösségként és személyenként is elköszönt. „Ismeretek, tudás, akaraterő, küzdeni tudás, kitartás, örömérzés, szeretet, emberség, barátság, türelem, közösségi érzés. Ezek azok az igazi emberi értékek, amelyek eszünkbe jutnak, ha rátok gondolunk.” Ezekért az értékekért álltatok példaként előttünk is.
Majd mindkét osztály egy dallal, és Reményik-sorokkal búcsúzott tanáraiktól, és tőlünk. Ezután szavakba öntötték azokat az érzéseket, gondolatokat, amikkel hálájukat is kifejezték szüleiknek, az iskolájuknak és osztályfőnökeiknek Abonyi Évának, Bencsik Tibornénak és Dr. Valastyán Balázsnak.

A búcsú percei akkor váltak a legnehezebbé, amikor Zsuzsa nénitől köszöntek el. Minden igazgatóként eltöltött évéből egy-egy végzős diákunk tért most vissza, hogy egy-egy rózsaszállal megköszönje még egyszer azt a szeretetet, odafigyelést, amit Zsuzsa nénitől kapott az iskolás évei alatt.

Szemükben könnyekkel azokat diákokat hívták az oltár elé ezek után, akik elismerésben részesültek. Iskolánk legrangosabb díját a Benka-díjat Szabó Tamara és Nyárádi Hanna érdemelte ki tanulmányi- és versenyeredményeivel. Bány Maját választották nekünk példaképnek, hogy mi is azzal a szorgalommal, kitartással dolgozzunk, amivel Maja is tette a 8 év alatt. Nevelőtestületi díjat Biacs Réka, Fürj Kinga, Megyeri Panna, Nagy Petra és Csire Vivien kapott. A polgármestertől ajándékot vehettek át Csire Vivien, Csicsely-Podani Anna, Gnándt Eszter, Rumi Nóra és Zvara Imola. A Luther Színjátszó tehetségműhelyben nyújtott szolgálatáért Lázár Zsolt Esperesi díjat adományozott Hankó Boglárkának. Az úszó sportban elért teljesítményéért Klenk-díjban részesült Csengődi Péter Keve. Magyarország jó tanulója, jó sportolója Velencei Boldizsár és Csengődi Péter Keve lett iskolánkban. Majd szépen sorban minden olyan végzős diák kilépett átvenni jutalmát, aki nyelvvizsgaeredményével, sportban nyújtott teljesítményével, vagy közösségi munkájával kiérdemelte.

Ezek után az oltár elé azokat a szülőket szólították, akiknek egy-egy szál virággal szerették volna kimutatni hálájukat.
Nagyon meghatódtam, amikor a következőkben felálltak a sorokból a tanáraim és kiléptek, hogy Péter bácsi – Himer Péter – dalát elénekeljék a végzősöknek, s ezzel búcsúzzanak Tőlük.
Egyben várom, és félek is attól a pillanattól, amikor én fogok ülni az Ő helyükön, s én leszek az, akinek itt kell hagyni majd ezt az iskolát, majd amikor, „minden hang elcsendesül, a sor végére pont kerül és nem marad más legbelül, csak néma űr.”

Gazsó Enikő
6.b osztályos tanuló