Tisztelt Igazgatóasszony, Tantestület!

Tisztelt Szülők, Vendégek!

 Kedves Diákok!

 Luther Márton szavai „Ha tudnám, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.” Nincs annál fontosabb, mint a remény. A gyerek, pedig a remény legteljesebb megjelenése. Luther tudta, hogy csak a jövő a fontos: nekünk gyermekeink jelentik a jövőt. A fát elültettük, ám nem elég óvni, dédelgetni, időnként metszeni, irányítani kell a koronáját. Jó kertész nélkül nincs jó termés sem, s e kertészek a pedagógusok, akiknek köszönjük áldozatos munkájukat. Jó volt látni, ahogy a csemetékből termőre forduló fák lettek az iskola falai között. Most véget ért egy korszak. Ballagnak gyermekeink. Közös sorsunk itt véget ért.

 Mondhatnék most patetikus, megrendült szavakat arról, hogy mit is jelent a ballagás gyerekeinknek, szülőknek, tanároknak. Beszélhetnék a múltról. De sokkal fontosabb az, hogy most együtt örüljünk, a csillagos égnek és a bennünk lévő erkölcsi törvényeknek. Mi is az igazság?- kérdezi Luther. „Az igazság egy átmeneti dolog, amely végül véget ér; de a lelkiismeret örökkévaló, és soha nem szűnik.”

Kedves Diákok, tiszta szívemből kívánom nektek, hogy soha ne tévesszétek szem elől a lényeget: mindig törekedjetek megtalálni az igazságot, de soha ne feledjétek el, hogy a legfőbb jó az, hogy a saját utatokat járjátok: ezt hívják lelkiismeretnek. Mindig ez vezessen benneteket, és akkor rátaláltok az igazságra. Törekedjetek a harmóniára. Ez a legfontosabb! Ha erre rátaláltok, akkor a béke már csak egy karnyújtásnyira van tőletek.